Víz alatt a fizupapír

Rövid kis történetet szeretnék megosztani, mely ismételten bemutatja, milyen találékony is tud lenni egy majdnem két és fél éves kisgyermek :)
Egyike volt a klasszikus reggeleknek. Hét eleje, ember már elcsattogott dolgozni, gyermek ébren, jómagam pedig félálomban. Halk matatás,- " semmi komoly" gondolom félálomban- milyen szépen elfoglalja magát a gyermek. Szipákolja a cumisüveget,-ismerem a hangot- a papika elkészítette a reggeli tejecskét Már már visszaszundítok, még nincs fél kilenc. Ismételt matatás, de csendben van, érzékelem, hogy kimegy a hálóból és azt is hogy visszajön. Szépséges pofijával felémhajol és megcsapja orromat a tömény mentolszag. Kattog az agyam,- még mindig alszom egy kissé- honnan jöhet a bűz?, majd kipattannak szemeim és a rémes felismerés : TIGRISBALZSAM. Aki nem ismeri, annak úgy tudnám elmagyarázni, hogy ez olyan kis vietnámi kenőcsszerű mindenféle bajra jó kenőcs. Thaiföldről hoztuk, mert állítólag fejfájástól a náthán át, az izomhúzódásig mindent meggyógyít- jó az ilyen a háznál.
Igen, Kristófka is úgy gondolta, hogy neki is jó lesz az. Egy kicsit szétkenni itt meg ott, wc tető, ágynemű, még a pizsamája is kapott belőle. Vadul keresem a tégelyt, hogy hamar felmérjem a kárt- hopp, meg is van- szabályos lyukacska a kenőcsben. Kb 40 fejfájásnyira elegendő mennyiség veszett oda. De sebaj, túléljük. Következő reggel, kisfiam bűbájosan puszilgatja az arcom,- most nem mentolszagú, én örülök- majd konstatálom, a gyerek levetkőzött. Nem értem a dolgot, dehát álmos vagyok, mint minden reggel. Megkérdezem, hogy hol a pizsije, ő meg csak azt mondogatja "pisil a Manóka wc-be". Konstatálom, milyen kis aranyos, biztosan érik benne a szobatisztaság gondolata, habár eddig egészen olybá tűnt, hogy a legnagyobb ellensége a wc na és a bili, ahogy kell. Kikelek az ágyból, mennék ki, wc tető gondosan lehajtava, még ezen is mosolygok- rendes pasikkal élek, nemhiába... Tető felhajt- gyerek a nyomomban- és lám, kezdem érteni a fiam célzását a wc-be pisilésről. Hogy magától belepisilt e? Neeeeem. Annál ez sokkal egyszerűbb. A reggeli tele pelenkát belegyömöszölte a fajanszba és mellékelte hozzá egy régi fizetési papíromat is, amit persze ki tudja, honnan ásott elő. Fizupapír a víz alatt,- mese nincs, ki kell pecázni-, pelus kb öt kilósra megszívta magát vízzel,- egy élmény volt. Miután kiterítettem száradni a papírt és eltávolítottam a batyut, kénytelen voltam komolyan elmagyarázni a wc használatának szabályait és nyomatékosan megkértem rá, hogy ne tegyen ilyet többé. Ma szombat van, nem volt több meglepi, viszont Lillusnak megígérte délelőtt, hogy legközelebb a wc-t használja pelus helyett. És lám: A délutáni vendégsében rákéredzkedett a wc-re. Ugyan nem használta, de legalább ráült!!! És én most olyan boldog vagyok!