Kristófkánk 2 éves lett...

Igen, eljött ez a nap is. Kisfiúnk betöltötte a második életévét és bizony mi is egy évvel öregebbek lettünk ezáltal. Hihetetlen, hogy ez a kis tökmag, a mi drága kicsi elsőszülöttünk már ekkora nagyfiú, hogy már milyen nagyra nőtt, miket mond és miként fejezi ki az akaratát. Igazi kis szeretetbugyor, aki simogat, puszilgat bennünket, ölelget és utánoz, jön-megy, pakol, rámol és matat, barátkozik, ámuldozik és tényleg minden nap produkál valami új dolgot. Egyre több a felismerhető értelmes szó és rövidke tőmondat, úgy mint: szia papi, cccúúúúúciiiiiiii, oh-oh,-( ezt az oh-oh-zást egyébként egy szenzációs angol gyerek-laptop játékból merítette, ahol a kellemes női hang kérdez valamit, pl :" where is the cat?" És akkor erre meg kellene nyomni a "C" betűt mire azt mondja a néni, hogy : "very good" vagy "well done!", ellenben, ha eltéveszted - márpedig kisfiúnk össze-vissza nyomogat mindent rajta- akkor jön a híres "OH OH, TRY AGAIN! Na és ezt Kristóf így utánozza: oh oh, SZÁ JÁ! :))))). Szintén szerepel még szavai és mondatai közt az ajaj, hoppá, gyejeee mami, Ohma autóval, cica eeeement, inta-pajinta intázik a Kiskófka, olló nem való. Tehát Kiskóf, nagyon belehúzott, de így is van ez jól, hiszen ő már 2 éves naffiú :) Idén is nagyon szép volt a születésnapja! Mivel Kiskóf imádja a lufikat (ő váfinak hívja), a palotai szülinapi zsúron minden jelenlévő,- kivéve magát az ünnepeltet- égnek eresztett egy héliumos lufikát a jókívánságaival.( Amíg aludt délután, az apukámmal elmentünk a 26 darab lufiért és a tortáért és amikor felébred és meglátta a sok lufit, csak úgy toporgott örömében, szinte ujjongott, annyira kis édes volt! Azt sem tudta melyiket szeresse jobban...) Minden lufihoz erősítettem egy cédulát rövidke leírással melyhez egy e-mailcímet is csatoltam, mi pedig lázasan várjuk, meddig röppentek , hova jutottak el a szivárvány lufik. Kicsit meg is hatódtunk az elröppenő lufikat látván, kicsikém meg csak kitárta a kicsi karját, hogy: váfi!!! Ohma (az anyukám) és nappapa, repülő alakú tortával kedveskedtek kicsi unokájuknak, amin persze a legérdekesebb a két gyertya volt, melyet újra meg újra el szeretett volna fújni a kisember. Velünk ünnepeltek Palotán: Nagyi (Ohma), Nagypapa, Gábor, Anna, Zsombi, Lilla, Peti, Hajni, Máté, Gizi, Csupi és Zsuzsi néném, aki most éppen itthon van Amerikából.
Idén gyerekzsúr is volt, melyre eljött: Dettike, Hanna, Bali, Petykó, Juju és persze Linett, így 10 szülő 7 gyerekkel jól megtelt a lakásunk, de kisfiúnk nagyon élvezte! Hiába, ő már most egy igazi parti-arc :) Sütöttem túrótortát, aminek nem találtam meg a receptjét, így csak emlékezetből dobtam össze a hozzávalókat, viszont mindenki dícsérte, így megúsztam a csúfos beégést :) A többi lelkes mami is készült ám mindenféle finomsággal, volt itt gyerek-brownie és meggyes piskóta, saját kezűleg leszedett cserkó, pogácsa, kentünk néhány szendvicset, amiben még anyukám is segédkezett, ugyanis ő legeltette délelőtt az ünnepeltet, amíg készülődtem a bulira.
A "Kristófka 2 éves" ünnepségsorozatot az apai nagyszülőkkel zártuk a mai napon. Bibi (apai nagymama), sütött két tortát, mi is vittünk egy fényképes- természetesen repülőgépet ábrázoló képpel-tortát. Szóval tortából nem volt hiány. No meg lufiból sem, merthogy eljutott a váfi-imádat híre eme nagyszülőkhöz is, így már váfik lógtak a terített asztal felett, mikor érkeztünk. Persze nem maradhatott el a gyertyagyútásfújásgyújtásfújás sem... :) Dettike és szülei, Viki és Laci is velünk ünnepeltek.
Mondanom sem kell, hogy mindhárom bulin, ajándékhegyek, eszem-iszom, dínom-dánom...
Egy rakat eledellel tértünk haza a mai buliról, csak azt tudnám, ki fogja ezt mind megenni? :)