Sopron


Múlt hétvégén Sopronban voltunk kis családommal, a Lővérben. Csodálatos erdőre nézett az erkélyünk, csend volt és nyugalom, nagyokat kirándultunk és pancsoltunk. Városnézésre is volt időnk, felmásztunk a Hűségtoronyba, ami igazi kihívást jelentett a kétévessel. Felfelé az apja cipelte, lefelé pedig ketten fogtuk kétoldalról, mert a csigalépcső nagyon szűkre volt szabva és Manócska igen virgonc tud lenni. Rábukkantunk egy kávézóra, ahol megkóstoltam a chilis kakaót, láttunk sok szép épületet, még több szép muskátlis ablakot. Bejártuk apácska régmúlt, ámde kedves gyermekkori emlékeit, így a Taródi várba is eljutottunk, hazafelé pedig - hamár úgyis arra járunk ugye-Nagycenket valamint Fertődöt.
A Taródi várról annyit érdemes tudni, hogy egyszer valamikor réges régen egy bácsi elhatározta, hogy neki kell egy vár és ő bizony épít magának egyet. S lám, ennek már 50 éve és akár hiszitek, akár nem, a bácsi, aki mára már nyolcvanpár éves, még aznap is a bástyán dolgozott, mikor mi látogattunk oda.... Hát érdekes volt látni, hogy mi mindenre képes két kéz. Ráadásul volt ott egy kiskutya, aki egeret fogott és kisfiúnk legnagyobb örömére egy cirmos cica is, akinek volt egy fekete kiskölke. És mialatt mi megcsodáltuk a várat belülről is, az a pici kicsi kis kölök macsek fogott szintén egy egeret. Meg is jegyeztem, hogy azért még itt vidéken működnek a macskák, nem úgy mint a városi, elkényelmesedett úricicusok.... Ők még tudják a dolgukat, hogy bizony egeret kell fogniuk!