Páncélosok

Gyermekkorom kedves öröksége a két vörösfülű ékszerteknős. Két gyönyörű példány, két nagyon nagy terráriumban. Az uram keménynek és ellenállónak bizonyult, amikor összeköltözésünkkor a háziállatok felügyeletéről került szó és lévén ki nem állhatja a hüllőimet, hát maradtak a szüleimnél. Így most ott laknak, még mindig. Esznek, piszkolják a vizet, napoznak, algásodnak. Ezért minden második héten az én feladatom kitakarítani őket - mivel valójában az én teknőseim. Kristófka is szereti őket. Valahogy nem annyira érti még, hogy a teki egy kissé veszélyes üzem is lehet, kiváltképp, ha parányi ujjacskáját dugdossa az orra alá, mivel a falánk páncélosok bármit megennének, ami húsnak tetszik, így seperc alatt belecsípnének a kicsiny ujjbegybe - ha hagynám. Igen, nos, résen kell lenni, mikor kisfiam az emeleten, akkor a fürdőt be kell zárni. Vasárnap megint takarítási idő volt. Kiszedtem a békákat, az uram kiöntötte a piszkos vizet, lesikáltam a páncélokat és a napozó köveket, tisztavíz bele, páncélos vissza. Kristófka ragyogó arccal követte az eseményeket. Békák örültek a tiszta környezetnek, néhány perc ácsorgás, nevelés, úgy mint: nenyúljbelemertmegharap, gugoló kétéves a terrárium felett, - ki nem állhatom, mikor ezt csinálja, hisz 1. belepottyanhat, 2. belenyúlkál. Persze hajolok felette, ugrásra készen. Pfff, megúsztuk - gondolom én- villany leolt, gyereket kitessékel. Kristófka le is megy. Mi felviszünk még néhány dolgot a padlásra - jó dolog a padlás ám-, gyerek jön és megy. Térülök és fordulok, még mindig az emeleten, majdan az általam oly jól ismert ürülő flakonhang a sötét fürdőből, az a tipikus, mikor már csak a szussz jön a sampon után, mire én : Kristóóóóóóóóóóóóf!!!!!!!!!! de már késő. A babasampon már az egyik páncélost fürdeti. Tajtékzom. " Most azonnal kifelééééééééééééééé!!!!!!!!!" Gyerek pedig mosolygó pofival nem érti a világot és hozzáteszi: "Fűűűdik a bííka"....
És persze kezdődött a vízcsere ....