Thailand

Nyaralni voltunk szeptemberben. Eredetileg Görögországba készültünk, minek több oka is volt. Az egyik, hogy közel van a másik pedig, hogy papikának vészesen fogyott a szabija a balatoni túrák miatt. Augusztus végén elkezdtük nézegetni a last minute utakat, több utazási irodás ismerőst, barátot ráállítottam az ügyre, de nagyon úgy tűnt, hogy 2007-ben, megfizethetetlen egy európai vakáció, ahol enni is adnak és homokos a part is, hogy Manócska kedvére homokozhasson. Mikor már majdnem letettünk az egész nyaralós projectről és azt fontolgattuk, hogy egész télen belföldön hétvégézünk, az uram kitalálta, hogy menjünk megint Thaiföldre. Ezen egy kicsit elcsodálkoztam, mert a legutóbbi vakációnk is ott volt, Phuketen, három hét tömény tengerparton döglős, kisgyerekes, sehova nagyon el nem járós és az uram egy kissé keserű szájízzel távozott, mert a hazautunk sem volt az igazi...nem találta a mobilját, azt hitte, hogy elhagyta, ráadásul minden járat csurig volt hazafelé és az utolsó pillanatban fogadtak el bennünket. Ezek a stand by-ozás örömei, hiába... De ennek ellenére egyre jobban mondogatta én meg abban a hiszemben, hogy úgyis ott most esős évszak van, tovább eröltettem Európát. De amint a mondás tartja: ami nem megy, azt nem kell eröltetni, felhívtam a Thaiföld specialistát és örömmel hallottam, hogy Phuketen ugyan esik az eső, de Koh Samui csodálatos ebben az évszakban. Villám sebességgel intéztünk mindent. Gyereknek kellett új útlevél, mert fél évigh érvényesnek kell lennie, az eredeti meg decemberben lejárós volt, irány az okmányiroda, dupla illeték, riogatás, hogy 1hét, 10nap kb a kézbesítés, nekünk 1 hetünk volt és a vízum is 3 munkanap. Végül az útlevég 2 nap alatt kész volt, szerdán megigényeltük, pénteken már ott volt az okmányirodában. Hétfőn felszedtük, Thai követségen kértük a szerdai indulás érdekében, hogy a 3 nap helyett szerda reggel mehessünk érte, hiszen éjfélkor indult a gépünk. Rettentő segítőkészek voltak és megcsinálták szerda reggelre. Kedden pakolás, szerda indulás. Gépünk félig üresen, prímán lehetett aludni. Kipihenten érkeztünk Bangkokba és az első csatlakozó járattal már repültünk is tovább koh Samui szigetére. Már este volt, mire elfoglaltuk a szállást. Egy laza vacsi, aztán irány az ágy, mert azért 10 és fél + másfél órányi repülés egy kicsit megviseli az embert, akkor is, ha pihent az úton. Másnaptól belevetettük magunkat a nyaralásba, tíz csodálatos napot töltöttünk a szigeten. Elmentünk egy szervezett kirándulásra, félnaposra, ahol megmutatták a sziget nevezetességeit. Pagodát, vízesést, sziklacsoportot, kilátót, egy mumifikálódott szerzetest, aki 20 éve ott meditált, meghalt és azóta is ott ül. Nincs bebalzsamozva és nincsenek kiszedve a belső szervei sem. Egy igazi csoda. Ezen a helyen találkoztunk egy buddhista szerzetessel is, aki odaintett magához, amikor Kristófra próbáltam visszaadni a szandit, amit le kellett venni ahhoz, hogy bemenjünk a pagodába. Helyet foglaltunk vele szemben, ő pedig megáldott minket és megajándékozott egy fonallal, amit a csuklónkra erősített. Manócska nem engedte, hogy rákössenek bármit is, de a szerzetesbácsi csak mosolyogva megsímogatta a buksiját és átadta nekem kisfiúnk fonalkáját. A sziget egyik nevezetessége egy óriási Buddha volt, amihez sok sok lépcső vezetett és ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Másnap kocsit béreltünk és körbejártuk a szigetet, megálltunk, ahol tetszett, fotóztunk, videóztunk. Esténkénk jókat vacsoráztunk. Reggelit kaptunk a szállodában, ami igen bőséges volt. Egész nap nem ettünk, csak vacsorázni mentünk. Kisfiúnk reggeli után már vetkőzött is, hogy megy a "bibes"(vízbe), megfogta a piros vödröt, belepakolta a többi eszközt, ami a homokozáshoz szükséges, bekentük naptejjel, - ezt nagyon utálta- és már mentünk is. Körülbelül 3-4 órát voltunk a strandon, napágy, napernyő, 32 fokos tenger, első nap apróbb hullámokkal a többi napon tükörsima, kristálytiszta vízzel. Imádtuk. A napozóágyat behúztuk a vízbe, - ott mindenki így csinálta - és úgy napoztunk. Vagy szimplán csak ücsörögtünk a víz szélén és élveztük, ahogy a meleg víz nyaldossa a lábunkat. 10 nap után fájó szívvel hagytuk el a szigetet. Bangkokban szakadt az eső, amikor leszállt a gépünk, taxit fogtunk és a szállodába igyekeztünk. Tizenkét millió ember, kétszer öt sávos autóutak, nyomor mellett a felhőkarcoló, az esőtől térdig érő víz, szmog, autók, motorok, dugó. Ez Bangkok. Nem gyereknek való, jól tudom. Az uram viszont meg sosem volt a fővárosban, így beiktattuk a programba ezt az egy napot. Meglátogatta a királyi palotát, ami nagyon tetszett neki, mi pedig maradtunk a szállodába a kisgyerekkel. Sajnos előző este kiderünk, hogy törölték a járatunkat, amivel haza akartunk menni, de szerencsére kaptunk helyet Bécs felé, így szerencsésen hazaértünk terv szerint, kedd reggel. Anyukám a bécsi reptérre jött értünk és seperc alatt hazaértünk. Príma kis nyaralás volt!!