Utasítás

A minap rájöttünk, mi szülők, hogy a kisfiúnk nem tud kérni. És nemcsak hogy nem tud kérni, de egyenesen utasítgat bennünket. Ha pedig nem értjük meg elsőre az általa kreált halandzsát, akkor aztán jaj nekünk.... :)
Következők mennek manapság minálunk:
-Mamiiiiiiiiiiiii! Innnnnnnnnnniiiiiiiiiiiiiiii!Iniinininininnnnniiiiiiiiiiiiiiiiii!
-Jól van kisfiam, elsőre is értem ám, hogy inni kérsz....
-Papiiiiiiiiiiiii!!!!Buuuuuuóóóóóóóóóózs!!!!!!!!!!
(Csak hogy értsd, azt szeretné mondani : Papi, légyszíves add oda a mobilodat, amiről lejátszhatom ezerszer a Dr Bubó főcímdalát....)
A nevekkel is jól haladunk: Mami, Papi, az apukám napapa, anyukám Ohm, a nagytesóm Hapci, a másik bratyóm Teti névre hallgat, Anna maradt Anna, Hajnika pedig konzekvensen Ajni, Zsombika a Jambi nevet hordja és Lillus a Luluból nyert Jujuval kell hogy beérje.
Apácska családjában is nagy a felfordulás. Anyósomat Bibinek hívja, apósomat Cicaba-nak, Lackó maradt Laci, Viki újabban Veki, de volt már Vuki is, és bármily meglepő a Dettike nevét rendesen Dettinek mondja és nem keveri ám a Tetivel :)
A hiszti, mindenek felett persze, szerintem tudja, hogy azt nem szeretjük az apjával és most próbálgatja a határait. Továbbra is bajnok a pakolásban, és naná, hogy csak szétpakolásban, mert ha össze kell este pakolni, akkor valahogy nem annyira szorgos. Mocikával már repeszt, mint a villám, lassan már utol sem érem, tegnap már gyalogosan is olyan gyorsan elfutott, hogy le kellett dobnom a papucsom és mezítláb utána nyargalnom, hogy még a keresztesődés előtt elkapjam a grabancát. Vicces látvány lehetett, dehát így jár az, akinek szökős a gyereke :)
Már építeni is tud a kisember. Rendes, nagy tornyokat épít és persze nagyon büszke vagyok rá!Most éppen nagyon készülünk a születésnapjára!