Mappifú

Nekünk ugyebár cumis gyerekünk van. Ezt mindenki tudja. Hogy a rosszabbik fajtából, ezt csak kevesen... :) Bizony Kristóf cumis története abban a pillanatban elkezdődött, amikor a steril műtőben egy gumikesztyűs ember a nyakánál fogva kiemelte a pocakomból és fiúnk éles hangon a világ tudtára hozta érkezését. Rövid magzatmáz letörölgetés után, ruhában, pokrócban, körülbelül ez volt az első dolga. Bekapta az ujjacskáját. Dokinénink azt javasolta, hogy adjunk neki cumikát, arról könnyebb leszoktatni a gyereket, mint az ujjacskáról. Ebből sajnos eddig mit sem vettünk észre... grrrr... Igen, a cumi jó dolog. A cumi jól is jöhet. És talán- de tényleg csak talán- el is lehet majd venni. Ugyan nem sok felnőttet láttam még cumizni, de ez a dolog számunkra igen komoly probléma!!! Ne röhögj!!! :) Eljött hát az a bizonyos reggel, amikor úgy ébredtem, hogy ma lesz a napja, hogy eltüntetem az összes cumiját, hiszen mindet kirágta már, ütöttek és kopottak és ha ez még nem lenne elég, Manócskát alig lehet érteni, pedig olyan szépen beszél már. Nehezebben ment, mint gondoltam, de szerencsére éppen a szüleimnél voltunk, mikor is a nagy kapkodásban ottmaradt az egyetlen relatív működőképes cumi. Hazafelé vettem észre, mikor a gyerek bömbölni kezdet, hogy :” háááát hóóóó van a cuciiiiiiiii?”. Szinte elviselhetetlenül zokogott, ordított, próbáltunk kemények maradni, végül javasoltam, hogy álljunk meg cumit venni. Igen ám, beszaladtam az árúházba és a hatalmas cumispolc előtt ácsingózva, egyszerűen nem találtam olyat, amilyet a fiúnk szeret, vettem hát egy hasonlót, aminek ugyanolyan a szilikonos része, ugyanaz a forma, csak a műanyag más. Pénztárhoz loholok, fizetek, kibontom, gyors tisztítás és már át is nyújtom a kicsi embernek, akinek már a könnytől kiázott a szeme. Csalódott pofi, fogdossa, nézegeti, és visszaadja: „ hát hóóó van a másik cuci?” mire én, hát most ez a cuci van, a másik elromlott. Nem nagyon hitte el. Egyre csak, hóóó van másik? Hóóó a cuciiiii?? Mire én azt mondtam neki, amit nekem is mondtak annó, hogy a Mikulás bácsinak születet Mikulás babája és neki kellett a cuci. Hirtelen csend lett. Én továbbra is magyaráztam.” Tudod kicsim, csak a kisbabák cuciznak, te viszont már nagyfiú vagy.” Mire ő visszakérdez szipogó hangon : ” Mappifú vagy?” Igen nagyfiú. És jelentem, azóta sem fogadta el az új cumit. Néha kérdezi, hogy a Mikulás bácsi elvitte e, én pedig biztosítom róla, hogy a cumikákat nagy örömmel fogadták a Mikibabák....