Pünkösd

Idén,-mint minden évben- ismét a Balatonon töltöttük a pünkösdi ünnepeket. Szerencsére elég szép időnk volt, annak ellenére, hogy kifogtunk egy olyan villámlós, dörgős, fákat rángatós, szakadó esős vihart. Persze a dörgés, csak minket felnőtteket zavart, kicsi fiúnk édesdeden szunyókált unokatesóival együtt. Még a Balatonban is sikerült megmártóznunk párszor, a víz kellemesen sportos volt, 22 fokos, de Kristófka persze ebből sem maradhatott ki, így vígan pancsikolt velünk együtt. A hétvége örömeihez hozzátartozott, hogy vezethettem a Frankensteint (a tesóm 1975-ös, állólámpás Mercedese és igen, ez még autó a ), -megjegyzem, utoljára menyasszonként ültem ebben a verdában, akkor is a hátsó ülésén-valamint a legnagyobb esemény: Lillácska 4 éves lett Május 27.-én! Isten éltessen, kicsi Lilla! Évek óta van egy visszatérő mocsári teknősünk is. Időnként előbújik a házunk előtti erdőből és eltölt velünk néhány órát, sőt, már az is előfordult, hogy éppen láttuk, amint tojásokat potyogtat egy általa kiásott lyukba. Szerintem most is valami hasonlóra készült, csak szegény a betonon kezdett el ásni, inkább kevesebb sikerrel. El kellett hát terelgetni a fű felé és alig kettőt pislogtunk, már ákron bokron túl volt teknős barátunk. Rengeteg volt a katica is. Zsombika drágának szerintem ez volt a hétvége csúcspontja, hogy egy kilyuggatott dobozba gyűjtött néhányat, szórt a dobozba levéltetves falaveleket, füvet és néhány virágszirmot.