Elvan a gyerek, ha játszik...

Tevékeny napunk volt ma. Ébredés után babának reggeli, mamának kávé. Nagyjából, ez mindig így megy. Miután összeszedtük magunkat Manócskával, felcsatoltuk a kerekeinket és elindultunk ügyeket intézni. Mai terveink közt szerepelt a cipősdoboz leadása Kőbányán, a Babtista szeretetotthonban. Ezzel kezdtük, hamar megtaláltuk, beadtuk és már mentünk is tovább. Elhaladtunk Palotára néhány fényképért, majd meglátogattuk a nagypapát. Ebédelni nem akart a fiatalúr, ezért éhesen feküdt le, de ennek ellenére szép nagyot aludt, én pedig addig beszélgettem, kávézgattam a papámmal. Mikor Manócska felébredt, - hogy elkerüljük a délutáni csúcsot - hazaindultunk, útba ejtvén egy élelmiszeráruházat. Kis vásárlás, majd tűz haza. Végre evett pár falatot a kis fiókám és játszani kezdett. Én meg ezt kihasználva folytattam a karácsonyi ajándékok csomagolását. Egy pakk, két pakk, gyanús a csend. Baba eltűnt, majd előkerül, de hogy...!!!!!! Fülig piros. Mese nincs. A jó kis tégelyes kerek rúzsom áldozatul esett fiúnk gömb és labda mániájának, Ő teljes mellbedobással színezi két kézzel a fürdőszoba ajtaját, miközben én "neeeeeeeeeeeeeeeeeee", de már késő. Örülök, hogy a fal nem kapott belőle :) Ruhája csupa rúzs, Leopold a leopárd is kapott egy keveset, arca, haja, csupa piros minden, ja és a keze persze, csak könyékig veres a drágám. Jó kis zsíros, lemosni alig lehet. Gyerek be a kádba, hiába a kora esti óra. Most már ez van. És mikor jön még a papa....