Iiiiiiinta...
Kristófka a napokban rákapott a benti hintájára.Még egészen pici baba volt, amikor apai nagyszülei megajándékozták vele. Még az ősszel megkértem apukámat, hogy fúrjon be az ajtófélfába két kampót, ami megtartja a kék műanyag csodát, hiszen a játszótéren már nagyon szeretett hintázni.El is jött, fel is fúrta, ám úgy tűnt a benti tevékenység mégsem hozza annyira lázba kisfiúnkat.Beleült, néhányat löktünk rajta, aztán ki is kéredzkedett elég hamar. Kicsit csalódott is voltam. Meg amúgy is össze-vissza csúszkált a karikán a zsinór, aztán kiokosodtam más gyerekek hintáján és kötöttem a karikára egy csomót.Ez valamelyest javított a helyzeten, legalább nem csúszott hol előre, hol hátra az ülés, de nem volt az igazi. Eltettem hát, gondoltam majd később előveszem, hátha...
Egészen a tegnapi napig.Tegnap úgy döntöttem, hogy mérnöki pontossággal beállítom a hinta karikáit, a köteleken a csomókat, hogy teljesen egyenes legyen és gyerekbiztos. Manócska csillogó szemekkel nézte az ügyködést és már már türelmetlenül várta a végkifejlettet. Elkészült a mű! Felszereltem és beleültettem az úrfit, aki kacagva hagyta, hogy lökjem.Csak úgy lobogott a haja! :) Közben ismételgettem neki a "hinta palintás" mondókát és elkezdett utánozni:" iiiiiiinta, iiiiiinta".(Lehet, hogy hamarosan elkezd beszélni rendesen??? ).
![](http://photos1.blogger.com/x/blogger/2665/3729/320/74362/DSC09037_resize.jpg)
0 Comments:
Post a Comment
<< Home