Novemberi első hó

Szerintem Marcikán már most látszik, hogy nem lesz nagy barátja a télnek... Miután Dunakeszin leesett az első igazi idei hó, megismerkedtünk a saját garázsfeljáró eltakarításának örömével. Ugye amíg az ember egy lakásban lakik, ahol van a háznak gondnoka, aki havat lapátol, járdát sóz, addig fel sem merül az emberben, micsoda csontmeló a hólapátolás. De a hó jött és a kocsikkal ki és be kellett állni, így mi sem úsztuk meg. Szorgosan takarított kiscsaládunk a többi szomszéddal együtt. Marcuska már az előkészületektől kiborult... Míg Kristófka visítva örült, hogy a létrán balettozva a sínadrágját kotrom elő a legfelső polcról, addig öcsikéje már rosszat sejtve nyöszörgött a járókában. Szerintem el sem tudta képzelni, mi fog most következni, mert odakinn már sötét volt, levegőzni világosban szoktunk főleg, hacsak nem kell mennünk valahová, például futni még egy pár kört a nagyfiúval a Tóvárosban. Olyankor Marci a babakocsiban, Kristóf a kismotoron és így versenyzünk mi: ő ezerrel nyargal a motoron, én meg futok mellette, magam előtt tolva a babakocsit. Marci ilyenkor csak néz nagyokat, hogy milyen gyorsan mozognak felette a fák lombjai :) Szóval hazaért a papa, nem tudott leállni az autóval, addigra már a sínaci is megkerült, egy pár meleg kesztyű, sapka sál, bakancs. Kész az egyik, jöhet a másik. Bőg, nagyon bőg. Csak fokozza a rossz hangulatát, hogy meglátja az overált. "Jaj ne mami!!!Csak nem akarsz abba begyömöszölniiiiiii?????ááááááááááá"körülbelül így nézett rám és a sapkától sem lett lelkesebb, hát még amikor a kenguruba begyömöszöltem. Teljes volt az öröm. Odakinn szakadt a hó. Előkerült a szánkó. Leevickéltem kegurusan, Marcistul a lépcsőn, de legalább addigra megnyugodott a picúr. Duzzogó arcocskával vette tudomásul, hogy szállingózik rá valami fehér, hideg vacak, amitől vizes lesz az arca, de csendben volt. Megadta magát. Kristófkát húztuk magunk után szánkón, amíg a papa megpróbálta felszámolni a havat a felhajtón. Papa is megadta magát. Az egyetlen vastagtalpú télinek mondható bakancsáról ugyanis kiderült, hogy valójában csak bakancs álcájába bújt korcsolya :) Így cseréltünk. Felvette Marcit magára én meg szorgalmasan lapátoltam és sóztam tovább. Közben felépültek az első hóemberek, felnőttek az első hókupacok és Márton Miksa is látott először életében igazi havat!