Hány éves vagy, mami?

Beléptünk elsőszülöttünkkel, az örökké ugyanazt megkérdező korszakba...Ez nagyjából kimeríti a végtelen anyai türelem fogalmát. Igen, ha a gyerek egy nap negyvenszer kérdezi meg ugyanazt, akkor negyvenszer kell rá válaszolni, mert így tanul a gyerek. Kivéve a "mit csinálsz?" kérdés, mert azt csak azért teszi fel, hogy cincálja az idegeinket. Hisz valójában látja mit csinálok, mégis megkérdezi...hm...szereti hallani a hangját. Persze még a "mit csinálsz" kérdésre is szépen válaszolok,-úgy a tizenötödikig-aztán egyszerűen csak várom a hatos villamost, de nem jön. Ez a válasz nagyon tetszik az én nagyfiamnak. El is ismétli: várod a hatalmas villamost? és már megint belekerültünk egy újabb kérdésbe...és ez egész nap így megy. A másik sláger a ki hány éves lemez. Hány éves a Marcika, hány éves a papika, és a fábia a volkászven, a nagyi a nagypapa és az egész rokonság, a szomszédok, a kisvakond, a Dunakeszi és minden ami élő és élettelen. Visszatérő témákból sincs hiány. Az egyik kedvencem az, hogy augusztusban beleejtett a Balatonba hattyúetetés közben egy kifliszacskót a vízbe, hideg volt és fújt a szél és nem ugrottam a zacskó után a 15 fokban, felöltözve, Marcikával a nyakamban. Gyerekünk sírásba tört ki, jajongott, bömbölt, hogy jaaaaj a zacskó, beesett a vízbe, vedd ki. Mondtam neki, hogy majd a szél kihordja a partra és valaki majd kiveszi, ne aggódjon,-mert persze tudja a gyerek, hogy szemetelni bizony nem szabad- és kiborult teljesen. A mai napig visszatérő kérdése: már kivették a zacskót?A képtelen kérdésekről nem is beszélve, mint a : mamika, a fábia miért nem jöhet be a lakásba? Persze Márton Miksánk is szép kis firma. Bömbölni azt ő is nagyon tud. Képes egy koplett autóutat végigordítani, majd az utolsó 200 méteren elaludni. Az apja szerint Marcika monoton sírásával kínvallatni lehetne Guantanamoban. Persze amikor a 200 méteren bealszik végre, képes újra rákezdeni, amikor kivesszük a babaülésből. Kristófka pedig kommentálja az eseményeket, úgy mint: "sír a gyerek"(mintha nem hallanánk) vagy "jól van Marci, ne sírjál".. :) Egyébként nyugis szokott lenni, eszik és alszik, nézelődik csendben, vagy gőgicsélve örül, de ez az autósülés ki-be téma nagyon nem tetszik neki. Nagyokat mosolyog már és a maga módján beszélget, de legalábbis értékeli, ha mi beszélünk hozzá. Felfedezte az ujjacskáját, így ha nincs cumi kéznél, boldogan cuppogtatja valamelyik ujját. A bratyót nagyon szereti, le nem veszi a tekintetét róla, már látom előre, néhány hónap és le sem tudja majd vakarni magáról az öcsköst Kristóf. Cseperednek, ügyesednek, nőnek és fejlődnek. Csuda teremtmények ezek a gyerekek.