Kristóf Karácsonya 2006-ban Második rész


Mint tudjuk, Karácsony nem csak egyetlen napból áll, így íme néhány kép 25.-éről és 26.-áról, amit szintén családi körben töltöttünk természetesen. Ébredés után hivatalosak voltunk Petihez és Hajnihoz, no meg Speedy kutyához egy fa-nézésre, ráksalátázásra, csokiskekszezésre. Majd a 24.-ei csapat együtt ebédelt. A kicsik lefeküdtek aludni és Kristófka ébredése után már mentünk is a másik nagyszülőkhöz, ahol Laci, Viki és Dettike is velünk Karácsonyozott...














26.-án Egerben voltunk, Dédinél és Kerinél.

Kristóf Karácsonya 2006-ban

Otthon, hármasban...Papa,Mama,Baba








































Palotán, ahol ott volt Nagyi, Nagypa, Gábor, Anna, Zsombi, Lilla, Peti, Hajni, Mama, Papa, Baba




















Mint látjátok, az idei Karácsony is nagyon jól sikerült. Megteltek fáink aljai szebbnél szebb ajándékokkal, hasunk pedig finomabbnál finomabb falatokkal! Szerintem mindenkinek Békés és Boldog Karácsony estéje volt .. szerintem :)

Elvan a gyerek, ha játszik...

Tevékeny napunk volt ma. Ébredés után babának reggeli, mamának kávé. Nagyjából, ez mindig így megy. Miután összeszedtük magunkat Manócskával, felcsatoltuk a kerekeinket és elindultunk ügyeket intézni. Mai terveink közt szerepelt a cipősdoboz leadása Kőbányán, a Babtista szeretetotthonban. Ezzel kezdtük, hamar megtaláltuk, beadtuk és már mentünk is tovább. Elhaladtunk Palotára néhány fényképért, majd meglátogattuk a nagypapát. Ebédelni nem akart a fiatalúr, ezért éhesen feküdt le, de ennek ellenére szép nagyot aludt, én pedig addig beszélgettem, kávézgattam a papámmal. Mikor Manócska felébredt, - hogy elkerüljük a délutáni csúcsot - hazaindultunk, útba ejtvén egy élelmiszeráruházat. Kis vásárlás, majd tűz haza. Végre evett pár falatot a kis fiókám és játszani kezdett. Én meg ezt kihasználva folytattam a karácsonyi ajándékok csomagolását. Egy pakk, két pakk, gyanús a csend. Baba eltűnt, majd előkerül, de hogy...!!!!!! Fülig piros. Mese nincs. A jó kis tégelyes kerek rúzsom áldozatul esett fiúnk gömb és labda mániájának, Ő teljes mellbedobással színezi két kézzel a fürdőszoba ajtaját, miközben én "neeeeeeeeeeeeeeeeeee", de már késő. Örülök, hogy a fal nem kapott belőle :) Ruhája csupa rúzs, Leopold a leopárd is kapott egy keveset, arca, haja, csupa piros minden, ja és a keze persze, csak könyékig veres a drágám. Jó kis zsíros, lemosni alig lehet. Gyerek be a kádba, hiába a kora esti óra. Most már ez van. És mikor jön még a papa....

Iiiiiiinta...

Kristófka a napokban rákapott a benti hintájára.Még egészen pici baba volt, amikor apai nagyszülei megajándékozták vele. Még az ősszel megkértem apukámat, hogy fúrjon be az ajtófélfába két kampót, ami megtartja a kék műanyag csodát, hiszen a játszótéren már nagyon szeretett hintázni.El is jött, fel is fúrta, ám úgy tűnt a benti tevékenység mégsem hozza annyira lázba kisfiúnkat.Beleült, néhányat löktünk rajta, aztán ki is kéredzkedett elég hamar. Kicsit csalódott is voltam. Meg amúgy is össze-vissza csúszkált a karikán a zsinór, aztán kiokosodtam más gyerekek hintáján és kötöttem a karikára egy csomót.Ez valamelyest javított a helyzeten, legalább nem csúszott hol előre, hol hátra az ülés, de nem volt az igazi. Eltettem hát, gondoltam majd később előveszem, hátha...
Egészen a tegnapi napig.Tegnap úgy döntöttem, hogy mérnöki pontossággal beállítom a hinta karikáit, a köteleken a csomókat, hogy teljesen egyenes legyen és gyerekbiztos. Manócska csillogó szemekkel nézte az ügyködést és már már türelmetlenül várta a végkifejlettet. Elkészült a mű! Felszereltem és beleültettem az úrfit, aki kacagva hagyta, hogy lökjem.Csak úgy lobogott a haja! :) Közben ismételgettem neki a "hinta palintás" mondókát és elkezdett utánozni:" iiiiiiinta, iiiiiinta".(Lehet, hogy hamarosan elkezd beszélni rendesen??? ). Naná hogy a cica sem maradhatott ki, aki egyébként az utóbbi két hétben még szinte fürdeni is jön velünk meg vásárolni is, minek eredménye az lett, hogy majdnem elagytuk szegényt. Persze Kristófka azért résen volt. Nagy karácsonyi bevásárlas közben, pont egy bolt előtt engedte el. Mi szülők meg csak tepertünk be az üzletbe, kissé ignorálva fiúnk reklamációját, aki tüntetőleg lefékezett a fotocellás ajtóban és bőszen mutogatott kifelé. Mi persze elkezdtünk neki magyarázni, hogy most bejöttünk, majd megyünk ki is, de ő egyre dühösebben, kicsi ujját megfeszítve mutogatott kifelé "öh öh öh". Mire végre kinézek és látom, hogy odakinn hasal a cica! Papa gyorsan kiszaladt érte, mama leporolta, baba pedig örömködve ölelgette kedvencét...

Szomszédolás

Rászoktunk a szomszédolásra.Na persze ez nem szó szerint értendő, hanem úgy, hogy átjárunk a Wekerlére és meglátogatjuk Petyót és Jujut.Ők Kristóf barátai.Petyó legalább akkora kópé, mint a kisfiúnk, -ha nem még nagyobb-, Juju pedig egy édes, bújós, cicahajú kislány, kevésbé kópé, de ami késik, nem múlik. Találkozóink lényege a közös játszóterezés vagy udvaron játszás, többnyire "nádtá"-val, ám csemetéink hamar kiszagolnak valami egyéb tevékenységre csábító dolgot, úgy, mint "menjünk ki az utcára és kövessük a lombseprő autót, szedjünk botokat, leveleket, vagy szimplán csak szaladjunk ki az úttestre a bájos, vörös macska után...".
Ma, amikor megérkeztünk, a játszópajtások már javában az udvaron várták Kristófot. Szépen eljátszottak egy darabig, Kristóf megtalálta Petyó műanyag "cipő-ölő" mociját és azzal próbálkozott, aztán elvette Petyó piros lapátját, amin egy kicsit összevesztek. De nem komolyan :) Aztán megjelent az utcában a lombseprő, piros járgány. Petyó már rendesen ki van hegyezve a különleges járművekre, így hamar azon kaptuk magunkat,- mi anyukák-, hogy a körbe-körbe keringő piros járgányt követjük... :) Kisfiamat eddig eléggé hidegen hagyták a munkagépek, inkább a buszokért, villamosokért, szelektív-hulladékgyüjtős kukásautókért volt oda, ám most megbabonázva nézte a "pijos trattort", amit aztán szemelől tévesztettünk. (Szerintem egyszerűen csak elvégezte a munkát...) . Kezdődött hát a hintába be, hintából ki, botok összegyűjtése, hinták üresen löködése és aztán a nap fénypontja: Petyó megtalálta az avarkupacot és a fiammal együtt úgy gondolták, vicces lenne belehenteregni és széttúrni. Magdaléha-Petyó és Juju anyukája- erre megpróbálta szépen elmagyarázni, hogy" mégis mit gondolsz édes fiam, miért rendezték egy kupacba az avart, vajon azért, hogy te széttúrjad???" és mivel már megbeszéltük, hogy lassan oszlunk, elkezdte terelni Petyót hazairányba, én meg tereltem volna a saját sarjam, aki még mindig a lombozás hatása alatt volt. Szerencsére megláttunk egy cicát és ettől kizőkkent.Olyannyira, hogy egész az úttest széléig követte és még tovább is ment volna, ha hagyom. Ma rá kellett jönnöm, hogy a fiamnak visszavonhatatlanúl szelektív a hallása.Mondhattam én akármit, csak nem akaródzott megállni...utána meg a kocsiba beszállni még úgy sem.Mint valami harmónika nyiklett-nyaklott, ahogy tettem be az ülésébe. Eltelt a délelőtt, és ha menni kell, hát menni kell....