Kristófkánk 2 éves lett...

Igen, eljött ez a nap is. Kisfiúnk betöltötte a második életévét és bizony mi is egy évvel öregebbek lettünk ezáltal. Hihetetlen, hogy ez a kis tökmag, a mi drága kicsi elsőszülöttünk már ekkora nagyfiú, hogy már milyen nagyra nőtt, miket mond és miként fejezi ki az akaratát. Igazi kis szeretetbugyor, aki simogat, puszilgat bennünket, ölelget és utánoz, jön-megy, pakol, rámol és matat, barátkozik, ámuldozik és tényleg minden nap produkál valami új dolgot. Egyre több a felismerhető értelmes szó és rövidke tőmondat, úgy mint: szia papi, cccúúúúúciiiiiiii, oh-oh,-( ezt az oh-oh-zást egyébként egy szenzációs angol gyerek-laptop játékból merítette, ahol a kellemes női hang kérdez valamit, pl :" where is the cat?" És akkor erre meg kellene nyomni a "C" betűt mire azt mondja a néni, hogy : "very good" vagy "well done!", ellenben, ha eltéveszted - márpedig kisfiúnk össze-vissza nyomogat mindent rajta- akkor jön a híres "OH OH, TRY AGAIN! Na és ezt Kristóf így utánozza: oh oh, SZÁ JÁ! :))))). Szintén szerepel még szavai és mondatai közt az ajaj, hoppá, gyejeee mami, Ohma autóval, cica eeeement, inta-pajinta intázik a Kiskófka, olló nem való. Tehát Kiskóf, nagyon belehúzott, de így is van ez jól, hiszen ő már 2 éves naffiú :) Idén is nagyon szép volt a születésnapja! Mivel Kiskóf imádja a lufikat (ő váfinak hívja), a palotai szülinapi zsúron minden jelenlévő,- kivéve magát az ünnepeltet- égnek eresztett egy héliumos lufikát a jókívánságaival.( Amíg aludt délután, az apukámmal elmentünk a 26 darab lufiért és a tortáért és amikor felébred és meglátta a sok lufit, csak úgy toporgott örömében, szinte ujjongott, annyira kis édes volt! Azt sem tudta melyiket szeresse jobban...) Minden lufihoz erősítettem egy cédulát rövidke leírással melyhez egy e-mailcímet is csatoltam, mi pedig lázasan várjuk, meddig röppentek , hova jutottak el a szivárvány lufik. Kicsit meg is hatódtunk az elröppenő lufikat látván, kicsikém meg csak kitárta a kicsi karját, hogy: váfi!!! Ohma (az anyukám) és nappapa, repülő alakú tortával kedveskedtek kicsi unokájuknak, amin persze a legérdekesebb a két gyertya volt, melyet újra meg újra el szeretett volna fújni a kisember. Velünk ünnepeltek Palotán: Nagyi (Ohma), Nagypapa, Gábor, Anna, Zsombi, Lilla, Peti, Hajni, Máté, Gizi, Csupi és Zsuzsi néném, aki most éppen itthon van Amerikából.
Idén gyerekzsúr is volt, melyre eljött: Dettike, Hanna, Bali, Petykó, Juju és persze Linett, így 10 szülő 7 gyerekkel jól megtelt a lakásunk, de kisfiúnk nagyon élvezte! Hiába, ő már most egy igazi parti-arc :) Sütöttem túrótortát, aminek nem találtam meg a receptjét, így csak emlékezetből dobtam össze a hozzávalókat, viszont mindenki dícsérte, így megúsztam a csúfos beégést :) A többi lelkes mami is készült ám mindenféle finomsággal, volt itt gyerek-brownie és meggyes piskóta, saját kezűleg leszedett cserkó, pogácsa, kentünk néhány szendvicset, amiben még anyukám is segédkezett, ugyanis ő legeltette délelőtt az ünnepeltet, amíg készülődtem a bulira.
A "Kristófka 2 éves" ünnepségsorozatot az apai nagyszülőkkel zártuk a mai napon. Bibi (apai nagymama), sütött két tortát, mi is vittünk egy fényképes- természetesen repülőgépet ábrázoló képpel-tortát. Szóval tortából nem volt hiány. No meg lufiból sem, merthogy eljutott a váfi-imádat híre eme nagyszülőkhöz is, így már váfik lógtak a terített asztal felett, mikor érkeztünk. Persze nem maradhatott el a gyertyagyútásfújásgyújtásfújás sem... :) Dettike és szülei, Viki és Laci is velünk ünnepeltek.
Mondanom sem kell, hogy mindhárom bulin, ajándékhegyek, eszem-iszom, dínom-dánom...
Egy rakat eledellel tértünk haza a mai buliról, csak azt tudnám, ki fogja ezt mind megenni? :)

Sopron


Múlt hétvégén Sopronban voltunk kis családommal, a Lővérben. Csodálatos erdőre nézett az erkélyünk, csend volt és nyugalom, nagyokat kirándultunk és pancsoltunk. Városnézésre is volt időnk, felmásztunk a Hűségtoronyba, ami igazi kihívást jelentett a kétévessel. Felfelé az apja cipelte, lefelé pedig ketten fogtuk kétoldalról, mert a csigalépcső nagyon szűkre volt szabva és Manócska igen virgonc tud lenni. Rábukkantunk egy kávézóra, ahol megkóstoltam a chilis kakaót, láttunk sok szép épületet, még több szép muskátlis ablakot. Bejártuk apácska régmúlt, ámde kedves gyermekkori emlékeit, így a Taródi várba is eljutottunk, hazafelé pedig - hamár úgyis arra járunk ugye-Nagycenket valamint Fertődöt.
A Taródi várról annyit érdemes tudni, hogy egyszer valamikor réges régen egy bácsi elhatározta, hogy neki kell egy vár és ő bizony épít magának egyet. S lám, ennek már 50 éve és akár hiszitek, akár nem, a bácsi, aki mára már nyolcvanpár éves, még aznap is a bástyán dolgozott, mikor mi látogattunk oda.... Hát érdekes volt látni, hogy mi mindenre képes két kéz. Ráadásul volt ott egy kiskutya, aki egeret fogott és kisfiúnk legnagyobb örömére egy cirmos cica is, akinek volt egy fekete kiskölke. És mialatt mi megcsodáltuk a várat belülről is, az a pici kicsi kis kölök macsek fogott szintén egy egeret. Meg is jegyeztem, hogy azért még itt vidéken működnek a macskák, nem úgy mint a városi, elkényelmesedett úricicusok.... Ők még tudják a dolgukat, hogy bizony egeret kell fogniuk!