Utasítás

A minap rájöttünk, mi szülők, hogy a kisfiúnk nem tud kérni. És nemcsak hogy nem tud kérni, de egyenesen utasítgat bennünket. Ha pedig nem értjük meg elsőre az általa kreált halandzsát, akkor aztán jaj nekünk.... :)
Következők mennek manapság minálunk:
-Mamiiiiiiiiiiiii! Innnnnnnnnnniiiiiiiiiiiiiiii!Iniinininininnnnniiiiiiiiiiiiiiiiii!
-Jól van kisfiam, elsőre is értem ám, hogy inni kérsz....
-Papiiiiiiiiiiiii!!!!Buuuuuuóóóóóóóóóózs!!!!!!!!!!
(Csak hogy értsd, azt szeretné mondani : Papi, légyszíves add oda a mobilodat, amiről lejátszhatom ezerszer a Dr Bubó főcímdalát....)
A nevekkel is jól haladunk: Mami, Papi, az apukám napapa, anyukám Ohm, a nagytesóm Hapci, a másik bratyóm Teti névre hallgat, Anna maradt Anna, Hajnika pedig konzekvensen Ajni, Zsombika a Jambi nevet hordja és Lillus a Luluból nyert Jujuval kell hogy beérje.
Apácska családjában is nagy a felfordulás. Anyósomat Bibinek hívja, apósomat Cicaba-nak, Lackó maradt Laci, Viki újabban Veki, de volt már Vuki is, és bármily meglepő a Dettike nevét rendesen Dettinek mondja és nem keveri ám a Tetivel :)
A hiszti, mindenek felett persze, szerintem tudja, hogy azt nem szeretjük az apjával és most próbálgatja a határait. Továbbra is bajnok a pakolásban, és naná, hogy csak szétpakolásban, mert ha össze kell este pakolni, akkor valahogy nem annyira szorgos. Mocikával már repeszt, mint a villám, lassan már utol sem érem, tegnap már gyalogosan is olyan gyorsan elfutott, hogy le kellett dobnom a papucsom és mezítláb utána nyargalnom, hogy még a keresztesődés előtt elkapjam a grabancát. Vicces látvány lehetett, dehát így jár az, akinek szökős a gyereke :)
Már építeni is tud a kisember. Rendes, nagy tornyokat épít és persze nagyon büszke vagyok rá!Most éppen nagyon készülünk a születésnapjára!

Pünkösd

Idén,-mint minden évben- ismét a Balatonon töltöttük a pünkösdi ünnepeket. Szerencsére elég szép időnk volt, annak ellenére, hogy kifogtunk egy olyan villámlós, dörgős, fákat rángatós, szakadó esős vihart. Persze a dörgés, csak minket felnőtteket zavart, kicsi fiúnk édesdeden szunyókált unokatesóival együtt. Még a Balatonban is sikerült megmártóznunk párszor, a víz kellemesen sportos volt, 22 fokos, de Kristófka persze ebből sem maradhatott ki, így vígan pancsikolt velünk együtt. A hétvége örömeihez hozzátartozott, hogy vezethettem a Frankensteint (a tesóm 1975-ös, állólámpás Mercedese és igen, ez még autó a ), -megjegyzem, utoljára menyasszonként ültem ebben a verdában, akkor is a hátsó ülésén-valamint a legnagyobb esemény: Lillácska 4 éves lett Május 27.-én! Isten éltessen, kicsi Lilla! Évek óta van egy visszatérő mocsári teknősünk is. Időnként előbújik a házunk előtti erdőből és eltölt velünk néhány órát, sőt, már az is előfordult, hogy éppen láttuk, amint tojásokat potyogtat egy általa kiásott lyukba. Szerintem most is valami hasonlóra készült, csak szegény a betonon kezdett el ásni, inkább kevesebb sikerrel. El kellett hát terelgetni a fű felé és alig kettőt pislogtunk, már ákron bokron túl volt teknős barátunk. Rengeteg volt a katica is. Zsombika drágának szerintem ez volt a hétvége csúcspontja, hogy egy kilyuggatott dobozba gyűjtött néhányat, szórt a dobozba levéltetves falaveleket, füvet és néhány virágszirmot.

Csodálatos wellness

Múlt hétvégén-Kerinek köszönhetően- csodálatos wellnessben volt részünk Egerben. Pazar kis helyen voltunk, medencék, infrakabin, jégszoba, sókabin, szóval egyszerűen minden volt. Finomságok reggel és este, hangulatos borozás, séták a kisgyerekkel... A képek önmagukért beszélnek! Köszönjük Keri, ezúton is! :)

Manócska az ajándékaival