Repül az idő

Hát igen, még csak most született meg a kis lányka, de máris 2 hónapos. Közben visszavonhatatlanul megérkezett az ősz is, elpakoltam a rövid gatyákat, előkerültek a kabátok, sapkák, náthák. Megkezdődött az ovi, Marcika is jár, bizony és elég vásott is lett azóta, amit hol jobban, hol kevésbé tolerálok jól. Kristófka már igazi nagyfiú, számokat és betűket tanul, szépen énekel, mondókázik és kezdenek formát ölteni a rajzai- ami eddig nem nagyon volt jellemző. Marcika is csodaszépen énekel, sok mondókát megtanul, igyekszik nem lemaradni a nagy testvére mellett. Hol szívesen megy oviba, máskor utálja.
Kincső Zselyke tekintetében nagy az egyetértés- kollektíven imádják :) Versenyt futnak, hogy ki dajkálja, puszilgatja, adja vissza a cumit vagy teáztatja meg előbb, gyorsabban, többet-mindig más miatt versenyeznek, azt hiszem ez olyan korsajátosság. Minden reggel Attila viszi őket oviba, mi lányok pedig hatalmas puszikat kapunk a kis pasiktól búcsúzáskor. Este nagyokat társasozunk, memoryzunk, néha sütünk, főzünk is együtt, nem maradhat el az esti mese és a híres betakarás ölelgetés villanyoltás, redőnylehúzás sem. Mondhatni beálltak a hétköznapok.. :)
És hogy milyen nekem így három gyerekkel?
Néha elég strapás, máskor olyan, mintha mindig ennyien lettek volna...azt hiszem jól bírom a gyűrődést, de azért hazudnék, ha azt mondanám nem fáradok el estére :)
A lányka egyébként nagyon bírja a nyüzsgést-igaz, nincs is nagyon más választása. Megtanult ricsajban aludni és jól megszokta az örökös cimbálást és nyomorgatást-néha már az az érzésem, túlságosan is hozzászokott az örökös figyelemhez, van hogy már szinte le sem szabad tenni, mert egyből nyafogni kezd :) Már kétszer volt Fradi meccsen, jó néhányszor játszóházban, megjárta már Kecskemétet, Balassagyarmatot és már 6 hetesen volt egy partedlije a komplett csapat aláírásával... :) Mind ezalatt Kristófka kinövesztett két csontfogat.. mondom én, nagyfiú :)