Felvidéken jártunk...


Szokásomtól eltérően, ebben a bejegyzésben nem csak képek lesznek, hanem némi leírás is, mert úgy érzem, hogy ezt igazán nem hagyhatom ki. A többi bejegyzésnél sem azért marad el a leírás, mert ott nincs közlendőm, csak egyszerűen nem mindig van időm rá. A nagy Mikulás láz kellős közepén, Mikulás-vonatozás után, meglátogattuk barátainkat a Felvidéken. Soha nem voltunk még Náluk, de nagyon régóta készültünk már erre a nagy találkozásra, hiszen már oly sokat meséltek a helyről, ahol élnek, a házukról, ahogy felépült és verítékes munkával igazi otthonná alakult. Felkerekedtünk hát szombaton, kora délután, a mindössze 90 kilométerrel arréb lévő másik világba, egy helyre, ami egykor kis hazánk részét képezte, egy másik országba, ahol magyarul ugyanúgy beszélnek, akárcsak mi és ahol a csontig hatoló hideg ellenére, szívmelengető szeretettel fogadnak bennünket, barátaink és pici lányuk Boglárka. Odakinn már sötétedett, a hó éppen nem esett aznap,-bezzeg előtte 2 napig folyamatosan-de nagyon hideg volt. Bekanyarodtunk az utcába, idegen emberek nézték a távolodó, idegen gépjárművet, kémlelve, hogy kihez is érkezünk. Ismerős autó a ház előtt, kerekeskút az udvaron-megérkeztünk. A háziasszony kedvesen integet az ajtóban, boldogok vagyunk, mert végre itt vagyunk. Kicuccolás az autóból-mintha egy hétre jöttünk volna, pedig csak egyetlen éjszakát maradunk, éppen ezért hoztuk el otthonról az ágyneműnket, mert jó vendégek vagyunk :) és nem csinálunk mosnivalót Jankának... Első ámulatunkból magunkhoz térvén, pusziszkodás, vacsorázás, közben megérkezik a ház ura is, aki a hergecnővel szánkózott. Kipirosodott orrocska alól kedvesen mosolyog a kis Bogi, finom falatok, jóféle pálinka és bensőséges beszélgetések a kandallóban pattogó tűz melegénél...Hamarosan előkerül a jófajta házikolbász és töpörtyű, -ami egy hete még röfögött-hozzá jófajta vörösbor, és még több beszélgetés. Későre jár, a csepp Bogi nyugodni tér, de előbb még segít anyukának a vendégágyat felfújni, közepébe fekszik, úgy hempereg :) Játékokat rak a közepébe, majd fürdeni indul és pettyes köntösben jóéjtpuszikat oszt végül. Még egy kicsit beszélgetünk, Roland még rak a tűzre,-ne fázzunk az éjjel-aztán mi is eltesszük magunkat másnapra. Igazán jól telt az éjszaka, soha nem aludtam még kandalló előtt-semmihez sem lehet hasonlítani, bár nekünk is lenne ilyen idehaza.Boldog ébredés, kávézás, és csak duma duma duma még több kávé, finom falatok, már készül az ebéd, krumplit pucolunk hozzá, hamar elkészül, túl hamar eltelt ez a hétvége, de már lassan indulni kell, mert már várnak bennünket lángosra a budapesti barátaink, Zsuzsi és Miki, nem sokra rá pedig a srácok, akik túlvannak egy fergeteges Fővárosi Nagycirkusz programon és a wekerlei Mikluláshoz tartanak éppen édesapjukkal, utána meg menni kell haza, mert reggel jön a Mikulás és az ablakba kell tenni a csizmácskákat... :) Csomagolunk hát és cuccolunk és Roli is csomagol jófajta kóstolót, töpit, kolbászt és májashurkát. Fájó szívvel hagyjuk ott a szép felvidéki tájat, még búcsúzunk a tyúkoktól, kacsáktól is és nem utolsó sorban barátainktól és megígérjük egymásnak, hogy hamarosan újra találkozunk, hiszen olyan jó volt együtt..... Hazaúton felvettünk egy stoppost, elvittük Esztergomig, a hideg ellenére jól járható volt az út. Zsuzsi már sütötte a finom házilángost-hiába, jó dolgunk van nah.. :) Átadunk egy egy Mikicsomagot, mindenki örül és mindenki boldog, beszélgetünk, nassolunk, meséljük felvidéki élményeinket és már megint indulunk, mert idő van, és a srácokért menni kell. Felpakolva érkeznek a fiúk, több zacskó édesség-sose fogy el-esti rutin, izgalom, Kristófkám teljes izgalomban megfogadja, hogy ő bizony megvárja a Mikulást, végül csakugyan elnyomjaőt is az álom, mert Marci már régen alszik...És valóban lefekvéskor, saját otthonunkban döbbentünk rá, hogy hazahoztunk magunkkal egy darabka Csúzt, mert az ágyneműnk átvette a hangulatos tűzrakóhely fás illatát. Szép hétvége volt.