Pakolószörny

Ugye jól ismerjük, mi kisgyerekesek a jelenséget? A jelenséget, melyben mi szülők folyton pakolunk, rendet teszünk, felsöprünk, felmosunk, miközben a játékok mégis egyre szaporodnak a szőnyegen, a padlón és akárhová lépünk mégis mindig ragad a papucs és serceg a morzsa. A mosógép is hiába jár naponta, olybá tűnik a szennyes mintha meg is kétszereződne, amikor újabb adagot válogatunk szét nap nap után. Szeretett gyermekeink mindent elkövetnek, hogy az unalom elkerüljön bennünket messziről :) S bár azt gondoljuk, hogy adott gyereket meg lehet nevelni és le lehet szoktatni a pakolásról, hát közlöm a kétkedőkkel, hogy ne legyenek illúzióik. Belátom, Kristófkánál nem vettük túl komolyan a határokat, hogy mit pakolhat szét, mert csak mosolyogtunk szépen, hogy milyen helyes ez a gyerek, milyen ügyesen pakolászik, használja a távirányítót és milyen édesen csacsog mobiltelefonjainkon. Marcika már más. Tanultunk a hibáinkból, előbb állítottuk fel a járókát, nem engedjük kapcsolgatni, és a telefonokat is élkérjük szépen, amikor megkaparintja. S bár rettentő sokszor hallja naponta a "Marcika nem" szókapcsolatot, a hatás sokszor elmarad. Elég egy röpke pillanat és máris a wc kefével sétál fel alá, a mustáros flakon napjában húszszor is előkerül a konyhaszekrény alsó traktusából és a száraztészta sincs biztonságban. Amit le lehet rántani, azt le is rántja. Amit el lehet tépni, azt el is tépi. És ahonnan ki lehet pakolni....