Dellei Márton Miksa megérkezett

Örömmel tudatom azokkal, akik még nem tudják,- bár alig akad még ilyen ember-, hogy 2008. Július 9.-én, császármetszéssel világra jött nyolcas karmaszámmal, második gyönyörűséges kisfiúnk, Dellei Márton Miksa. Születése napján 3650gramm és 52cm büszke tulajdonosa volt, persze lefogyott néhány dekát azóta, de most már újra hízásnak indult. Márton Miksa rendkívül jó kisgyerek, eszik, alszik, nézelődik,-most már méltatlankodni is tud,- igazi kisfiú, öltözködni nem szeret, keservesen sír az utolsó kiszokni felhúzásáig... Születésekor hozott a tesónak egy Spencer vonatot, ami azóta is nagy becsben van. Kristóf el is meséli mindenkinek, hogy Márton Miksa az ő öcsikéje és hozott neki játékot is! :) 5 napos korára jól besárgult a kisfiúnk, de mára már az is a múlté. Kristófka örül a tesónak, szereti nagyon, természetesen vannak féltékenykedések és nagyon megviselte őt a néhány napos kórházi tartózkodásom. Azért ez is javul napról napra. Annyira neheztelt rám, hogy három napig puszit sem adott.. :( Tegnap már azért mondta, hogy nagyon szeret és a Marcust is! :)
A szülés dióhéjban: Kedden, 8.-án be kellett feküdnöm éjszakára, nem sokat aludtam, kissé nyomasztott, hogy ennyivel előbb veszik ki a Marcust, hiszen 3 hét az 3 hét... Reggel jött a nővér, mondta, hogy hamarosan jön értem egy szülésznő, előkészít, miegymás. Így is lett, egy gyors zuhany,- gondolván este úgysem lehet a seb miatt- és már jött is a szülésznő. Megkaptam az infúziómat, apa is átöltözött műtősbe, még saját lábon átfeküdtem a kocsira, műtétre készen. Sóoldatot kaptam, most EDA helyett spináltak, ez is leviszi a vérnyomást, szinten kellett hát tartanom. Betoltak a műtőbe, ahogy ott feküdtem, fénykukacokat láttam, fel is kellett ülnöm. Jobban lettem. Marcus még mit sem sejtve vidáman fickándozott a pocakomban, annyira sajnáltam őt, hogy majd megszakadt a szívem is,- neki még odabent lett volna a helye, éppen mára, 24.-ére voltam vele kiírva-eredetileg, de ez is korábban lett volna, hisz mindig kicsinyebbnek mutatta magát a koránál, így augusztus 1 volt az igazi dátum. Ezt aztán tologatták hol ide hol oda, mondván elektív császár, legyen júli 21-na ebből lett aztán a kilencedike,-merthogy milyen nagy. Előre kellett görnyednem a spinálhoz, még mindig rugdosott, majdan szúrás és már bénult is a lábam és a pocakot sem éreztem néhány percen belül. Innentől felpörögtek az események, 2x hányingerem volt, aztán elhangzott, hogy van haja, kicsire rá pedig, hogy megérkezett Márton Miksa. Fel is sírt, gyorsan bebugyolálták, kb 5 másodpercre meg is mutatták. Varrás, újabb rosszullét, fulladásérzés,- arra gondoltam, többet nem szülök,- aztán rájöttem, hogy azért szülnék még, de csak EDA-ban. Annak semmi ilyen hatása nem volt... Az már csak a hab a tortán, hogy 4 kilósra és nagyon hosszúra taksálták kisfiúnkat, és mondván Kristóffal szerzett hegvonalam nem bírja ki 3 hétig még, ennyivel előbb kivették. Majdan se nem volt 4 kiló és mindössze 52 cm volt, csupa csupa máz és 8 napos koráig szinte a szemét sem nyitotta ki. Persze ezen már nem lehet változtatni, és végülis senki sem akarta megkockáztatni, hogy gond legyen, és a lényeg az, hogy egészséges, gyönyörű és nyugodt kisbaba! Valamiért neki így kellett megszületnie...előbb. Potom 6 órával a születése után, sikerült az apjának negyedik próbálkozásra kikérni a csecsemősöktől... no comment...
Utófájások szerintem durvábbak voltak, mint az elsőnél, de erre számítottam is. A sebem szinte nem is látszik, és 7 napon belül már teljesen tünetmentes voltam. Prímán hajolgatok, nem fáj semmi és szépen fogyok is. Tejcsi is van szépen, eszik is rendesen! Most is csak azt mondhatom, fájdalom ide, szenvedés oda, Márton Miksa mindenért kárpótol és természetesen megérte ez a sok minden!!!

Balaton