Bárányhimlő-láz :)

Lassan vége a januárnak is, ami kicsit sem telt kevésbé mozgalmasan, annak ellenére, hogy a hónap közepéig bárányhimlő-lázban égtünk. Vagyis mi nem, mert végül nem kapta el a gyermek. Kristóf unokatesója, Zsombi, valószínűleg az oviból hozta haza a kórságot, ami először karácsonykor jelentkezett nála. Előbb 1-2 pötty, majd másnapra egyre több. Mivel a gyerkőcök elég sokat voltak együtt és ez a fránya himlő 3 hétig is meglapul a szervezetben, Kristófkát 3 hét karanténra ítéltük, más gyerekekkel nem igazán eresztettük össze, mert a dokinéni szerint, már a lappangási idő alatt is fertőzhet :( Lilla is megkapta, már- már kissé megkésve a 20. napon, mi meg csak vártunk és vártunk. Több hete készültünk meglátogatni Linett babát, aki november elején látott napvilágot, de ez sehogy sem látszott összejönni. Letelt a 3 hét és végre elmúlt a veszély! Így ugyan Linett jött el hozzánk, aki nagyon aranyos és mosolygós, tüneményes, dajkálható kisleány és Kristóf is nagyon szereti, simogatta, játszott vele a maga módján :)
Egyéb fáradhatatlan "földiangyal" tevékenységeim mellett - rendületlenül próbálom leráncigálni az érdekltelenség fátylát az emberek szeméről és meggyőzni őket, hogy segíteni valaki olyanon, akinek nagy szüksége van rá, nem is olyan rossz - , továbbra is fogyizom, wáááááááááá csak gyüminap ne lenne... :S
Ezen a hétvégén végre lejutottunk Kiskunfélegyházára is a nagyobbik keresztlányomhoz, aki nagyot nőtt, amióta nem láttam, találkoztam a kersztapjával is és bájos párjával, aki a szíve alatt hordja a legújabb családtagot!!! Tehát a kresztlányomnak nemsokára lesz kicsi unokaöccse!!! Hát nem csodás? Mindig símogatja a szívemet a gondolat, hogy valakinek babája születik, mert az olyan boldogságos dolog, olyan szép...

Viszlát Ó év, üdvözöllek Új év!

2006 egyértelműen a szakítások és válások éve volt. Ez most már hivatalos. Sajnos. De mi túléltük, és ezzel valószínűleg nem vagyunk azért egyedül. Bizakodjunk egy szebb jövőben, bízzunk abban, hogy a szeretet összetartja az embereket, még akkor is, ha néha nagyon nehéz ezt elhinni.
Fogyókúrázunk. Az uram és jómagam, valamint Piki kisasszony, testületileg úgy döntöttünk, hogy megkezdjük az új esztendőben a 90 napos diétát. Nekifutunk és megcsináljuk. Eldöntöttük, most kivitelezzük. Most van a harmadik nap, de már tegnap este korgó gyomorral és kopogó szemekkel mentünk aludni.. :( Ma szénhidrát nap gyanánt este csokitorta lesz, hát már alig várom. Valójában a fő gond az, hogy mi esti evők vagyunk. Sajnos ezt most érezzük igazán, mivel napközben még csak elvagyunk az egyféle kajával... de este.....!!!! ááááááááááá!!!!!!!! De kell. Nagyon kell a diéta. Ki vagyunk hízva mindketten és unalmas már. Ennyi. Kristófkának viszont megjött az étvágya szerencsére, szépen eszik az utóbbi napokban.
A szilveszteri buli fergetegesre sikeredett! Végül Palotán voltunk az egész családdal, ettünk fini malac sültet, volt zenés - táncos móka, szerpentinezés, kölyökpezsgőzés, - felnőtteknek rendes pezsgőzés - sok sok fotó, hangos tüzijáték az utcán, minek következtében Zsombi és Lillus és felébredt éjfél után kicsivel. Kristóf már annyira kimerült a nagy bulizásban, hogy akár ágyúkat is sütögethettek volna a füle mellett... Fél háromig tartott a mulatság, majd nyugovóra tértünk mindannyian.